Üdvözlet

Majd’ fél éve töltöttem be a 32. évemet és szorgos hallgató vagyok fizika szakon.
Az alábbiakban megmagyarázom majd, miért alakult ez így. Ez is lenne az egyik célja ennek a blognak.

Akad még egy pár, ilyen a szenilitás: azon kapom magam időről időre, hogy bizonyos emlékeim ködösek, nem nagyon emlékszem, mi és hogy történt 4-5-6 évvel ezelőtt. Kisebb-nagyobb erőlködéssel sikerül feleveníteni őket, de félek egy nap örökre elvesznek.
Most összeszedem hát őket, sorba fűzöm, itt pedig megosztom a bátor lelkekkel, kik erre tévednek.

Az első 22 évem nagyjából eseménytelenül telt, illetve semmi különös: lightos nevelkedés egy vidéki, normál családban, se válás se korai halálozás nem csapott be szerencsére.
Hétről hétre tervezem megosztani, mi minden történt azóta. A lehető legrészletesebb próbálok majd lenni, de a neveket megváltoztatom, az inkognitó fontos dolog.

Nagy vonalakban azért összeszedem most, a kezdetek kezdetén, mire is számíthat az, aki lejjebb görget.
Tehát reál beállítottságú vagyok, matek-fizika nagyon érdekelt mindig is (a kémiát viszont utálom, nem tom, miért).

2005-ben kezdődik majd a történet, akkor Budapestre költöztem egymagam, családot hátrahagyva, fejest ugorva a nagy ismeretlenbe.
Egyetemista lettem Óbudán, mellette magánórákat adtam és így tartottam fenn magam.
Két évre rá jött külföld: fél év itt, három hónap ott, kalandorkodtam.
Bejártam fél Európát, dolgoztam itt és ott. Volt két bőröndöm és ha úgy szottyant kedvem, elutaztam egy másik vagy idegen országba szerencsét próbálni.

Úgy voltam vele, ha már egyedül élek, éljek jól. Itt nem anyagiakra gondolok, a pénz sose volt nálam igazán szempont. Mindig csak annyit szerettem volna, hogy nyugodtan sétáljak be a soron következő  fizetésnap előestéjén a sarki közértbe és úgy vásároljak kaját (illetve némi alkoholt, ha úgy tartotta kedvem :)), hogy nem nézem az árakat, csak arra gondolok, mit kívánok.
Nyugaton ez könnyebben elérhető, mint itthon, plusz igazán fincsi élményekkel lettem gazdagabb.

Mindig azt mondtam, ez az életmód azért jó, mert egyrészt teljesen a magam ura vagyok, ha úgy alakulnak a dolgok, csak a saját senekem bánja, másrészt inkább most, a húszas éveimben éljem ki magam, mintsem vőlegényként, 35 évesen jöjjön rám a kapuzárási pánik, hogy jajj, mennyi minden kimaradt az életemből!
Addig lesz ez így, míg jól esik. Ha egy nap arra ébredek, hogy ebből most már aztán elég volt és valami komolyabb dologba vágnám a fejszém, hát majd akkor úgy lesz.

Nos, ezért vagyok itt és készülök a vizsgáimra, illetve elméleti fizikusnak. 14 éves korom óta ez az igazi célom, ma már a kellő komolyság is adott hozzá, azt hiszem.

Ez a blog az idáig vezető, tekervényes utamról fog szólni.
Helyszínek: Budapest, Amsterdam, Sarti (Görögországban található), Firenze, Prága.
Tabuk nélkül, néha megbotránkoztatóan, de őszintén és igaz dolgokról írok.
Valós eseményekkel való egyezés tehát nem a véletlen műve, de igyekeztem minden fontos dolgot, -amennyire lehetett- fel nem ismerhetővé tenni.

Kellemes szórakozást hozzá, okuljon belőle, aki tud vagy szeretne. Mindenesetre nem fog unatkozni :)

Tim