Szeptember közepén hagytam el Sartit, Janisz és Michelle
pár nappal korábban.
Rengeteget marháskodtunk és szerettünk együtt dolgozni: igazi kellemes kapcsolat alakult ki és megdumáltuk, kölcsönösen
vendégül fogjuk látni egymást. Ők eljönnek majd Pestre pár napra és én leszek az
idegenvezetőjük, illetve én is fogadva leszek majd Prágában, ahol ők tanulnak.
Később is kontaktban maradtunk, mikor pedig tervezgettem
a visszatérést Hollandiába, akkor gondoltam ha lúd, akkor legyen hájas disznó
és útba ejtem őket is. Ez nem igényelt nagy szervezést, Prágáig elvisz a
Eurolines menetrend szerinti járata, onnan pedig pár nappal később tovább tudok
menni az igazi cél felé.
Így is lett és március közepén kivettem egy ágyat az
egyik prágai hostelben, ami a belváros szívében van.
Nem sokat tudtam arról a helyről addig, az egyik
információm (ami nagyon szimpatikusnak tűnt) az volt, hogy a módszerváltás után
a csehek kitalálták, hogy a nyugat-európai átlagember egyik hobbija a nyaralás:
a németek, svédek, belgák, angolok évente egyszer-kétszer kimoccannak otthonról
és felkeresnek valami szép helyet.
Igen ám, de a cocializmus alatt már bejárták Európa
szerencsésebb felét, így már unják is, igénylik az új attrakciót. Tisztába tették hát gyorsan Prágát, felújították ahogy azt illik és teleszórták a
nyugati médiát hirdetésekkel: gyere ide nyaralni, mert szép.
Azóta a prágai turizmus bevétele annyi, mint hazánk éves költségvetési hiánya...
Prága a Várból nézve |
A Vár |
Janiszékkal másnapra beszéltem meg találkozót, előtte
mászkálni kezdtem a városban és ezek a csehek tudnak valamit: felejthetetlen az
a hely.
Hasonló kicsit Budapesthez abban az értelemben, hogy
észak-dél irányban folyik a Moldva, a jobb partján, egy dombon áll a vár, a szembe
oldal pedig laposabb, sík terület.
Sok a műemlék, szépek a hidak és nagyon jól esett a
rosszul sikerült tél után a bimbózó tavaszban egy ilyen helyen lenni.
Az elvek fontosak és ragaszkodom is a sajátjaimhoz.
Egyikőjük pedig ugye az, hogy sose adom fel, illetve amit
a fejembe veszek, azt végigcsinálom. A szabadságomból pedig nem engedek és
tojok a konvenciókra: azt teszem, ami jól esik.
Ezért hagyott hidegen az összes barátom döbbenete: ezek
után képes vagy nyaralni menni és nem minden fillért kuporgatva inkább a jövőd
építeni?
Igen, mert a jövőm nem azon a száz eurón múlik, amit a cseheknél
hagytam, hanem rajtam. Ezért jól kell lennem belül, hogy csinálni tudjak valami
értelmeset majd áprilisban, mikor Amszterdamban fogok újra a nulláról
berendezkedni.
Ebben segített a prágai tavaszom.
Első este egy helyi abc-be is betértem némi elemózsiáért
és ha már ott voltam, megnéztem magamnak a híres sörüket. Állítólag nagyon finom
és olcsó náluk a folyékony kenyér én pedig ugyan inkább boros vagyok, de a sört
se öntöm ki a földre. :)
Meglepő élmény volt, hogy egy üveg Kozel náluk kb. 50
Ft-nak megfelelő koronába került.
A legkisebb sarki zöldségesnél is legalább nyolc – tízféle
cseh sört kapni és egyik jobb, mint a másik.
Be is vásároltam és jól éreztem magam.
Másnap a főtéren találkoztunk, Janiszék ott vártak az
egyik szökőkútnál.
Egész nap suliban voltak, a fárasztó előadások után pedig
szeretnek kedvenc helyükön lazítani, de most én voltam a vendég, ezért oda
mentünk, ahova én akartam. Én viszont nagy folklórmániás vagyok, szóval azt kértem
tőlük, mutassanak meg egy tipikus helyi estét: mit szoktak csinálni ilyen keddi
alkalmakon?
Biztos vagyok ebben? – kérdezett vissza Michelle.
Naná, szétnézni jöttem, nem mekis kaját enni. :)
El is vittek egy igazi, cseh kocsmába, ami egyben étterem
is. Vagyis kaját is adnak.
Nagyon hangulatos, alagsori helység volt, ami régen
borospince lehetett: boltívek és gigászi hordók kikopott helyei váltogatták
egymást. Egy-egy ilyen több hektós hordó helyén alakítottak ki boxokat, kis faasztalokat
padokkal.
A falak kötelező téglarakásúak és hihetetlen hangulatot
kölcsönzött az egésznek a tökéletesen beállított megvilágítás.
Nagyon tetszett a hely és este hét magasságában még nem
is volt tele. A srácok itt szerettek nyújtózni, beszélgetni és nagyokat enni –
inni.
Vicces dolog ez a Közép-Kelet-Európa. Itt élünk mi,
magyarok több, mint egy évezrede és körülvesznek minket a szláv népségek,
akiknek a nyelvük ugye teljesen más, de ahogy észrevettem, néhány szokásunkban
igenis van hasonlóság.
Persze mindez csak hevenyészett észrevétel, csupán
megérzés, de sok lengyelt ismerek, szerb barátaim is vannak és a cseheknél szintén
azt tapasztaltam, hogy bár egyikőnk se gazdag (mármint a nemzetek maguk), de
ahol tudjuk megteremtjük annak a lehetőségét, hogy jól érezzük magunkat.
A hollandok például évszázadok óta tele vannak, de az a
társadalom, kultúra szerintem sokkal szegényesebb, felületesebb, mint a mienk.
Mondják sokan, bölcs emberek, berendezkedések tudósai,
hogy ha egy nép rá van kényszerítve akkor kreatívabb lesz, hogy elviselhetőbbé tegye a
mindennapjait, de ha mindene megvan, mi motiválja erre?
Hollandiában az átlagos ateista nem tud különbséget tenni
a katolikus és a református egyház között. Kérdezz meg erről egy lengyelt.
Amszterdamban egyetlen holland éttermet sem találsz. Minden
sarkon gyorsétterem, vagy argentin steakhouse áll (erre a mai napig nem jöttem
rá, miért épp argentin, de több száz van belőlük a városban).
Prágában alig van meki.
Haarlemben elmentem párszor bulizni, de a holland
srácoknál ez azt jelenti, hogy állnak egymás mellett, mint a heringek, mindenki
kezében van egy sör és beszélgetnek, közben üvölt a zene.
Nézz meg egy magyar fesztivált.
Nem is beszélve a gasztronómiáról. Én vallom, hogy nézd
meg, mit eszik egy nép és meglátod bennük a mélységet.
Természetesen nem lehet levenni egyikőjükről sem a
keresztvizet, én csak a tapasztalataimat hasonlítom össze és ezért se tudtam
soha letelepedni Hollandiában: nekem túl sekély az, ami ott van.
Ezzel együtt nagyon jól meg lehet ott élni, mifelénk
viszont nehéz az élet.
Nekem szerencsém van: megtehettem, hogy hazajöttem és azt
csinálom, amit akarok.
Na de ami miatt még belopta magát a szívembe Prága, az a
kajájuk. Valami olyan finomat ettem ott, hogy azt elmondani nem lehet.
De le fogom írni a már párszor emlegetett kajás
bejegyzésben, amit ma megejtek végre. :)
Mi, magyarok híresek vagyunk ugye pár dologról és ezek
közül egyik az, hogy nálunk a legszebbek a lányok. Ez így is van (ez a másik
oka, hogy hazajöttem :)).
Viszont minden tiszteletem mellett a helyzet az, hogy
drága lányok, holtverseny van: a csehek ott toporognak mellettetek a dobogó
felső fokán.
Örülök, hogy szemüveges vagyok, mert Prágában ki akart
folyni a szemem az utca forgatagában.
Michelle is modellkedhetne, ha akarna: igaz, alacsony
(160 cm lehet), de ez csak dob rajta. Szőke haj, zöldeskék szem, tripla D
melltartó és gömbölyded formák, hogy Michelangelo is változtatna a nemi
identitásán, ha látná.
És neki van egy nővére, aki Eva. Ő ugyanez, csak 175 cm
magas, sötét hajú, szemű és orvos Lipcsében.
Még Sartin megismertem őt is és nagyon kedves teremtés.
Így éltek ők négyesben Eva vőlegényével egy albérletben,
ahova második este invitáltak meg.
Vittem ajándékba aszútörkölyt, mert hát ők, a
nagy és erős csehek, ők bírnak ám inni!
Van is alapanyag hozzá: sörök, becherovka stb..
Na de egy magyar fiatalember se maradhat szégyenben ilyen
magas labda láttán, erre le kell csapni.
52 fokos pálinkát sikerült szerezni, elő is varázsoltam a
két, fél literes üveget, mikor leültettek a nappaliban.
Öten bevertük, jót aludtunk utána mind.
Péntek reggel találkoztunk legközelebb, mikor is kocsiba
szálltunk és mondták, elvisznek valami érdekes helyre.
Prostejov egy Debrecen méretű város olyan kétszáz kilométerre
keletre Prágától (ami csehül Praha, erre az útjelző táblákból jöttem rá). Ők
mind onnan származnak és hazamentek családozni, illetve azon a
hétvégén volt a helyi mulatság: tavaszköszöntő bál.
Régi tradíció ez, mikor az emberek kiöltözve rúgnak be a
művelődési központban. Egyben farsang is és aki akar beöltözhet.
Öltönyt nyilván nem vittem magammal, de Janisz adott
egyet kölcsön, így hát mehettünk egy jót szórakozni.
Meg is történt, nekem sok emlékem nem maradt olyan
tizenegy óra utánról, de ami tény, hogy akkoriban nem nagyon tudtam meginni
húzóra egy felest. Nem tetszett a dolog a gigámnak, általában vissza akarta vezetni
a pálinkát az orromon át a szabadba, ezért három centeseket szoktam inni.
Másnap mesélték, hogy húsz percig fűztem a pultos csajt
(aki nem nagyon beszélt angolul), addig – addig, hogy rádumált, toljak le egy
vizespohárnyi vodkát egy szuszra.
Mondják, sikerült, de én nem hiszem, bár a másnap alapján
elképzelhető. :)
Reggel kilenc körül tértem magamhoz, hogy a padláson
alszom. Lebotorkáltam a nappalijukba (Janiszék házában voltam) és igyekeztem
összerakni valami történetfonal félét, de hamar feladtam.
Nagyon szerencsés másnapos vagyok egyébként, nem igazán szokott bajom lenni, csak akkor leszek dögrováson, ha keverem a tömény italokat,
de ott nagyjából jól éreztem magam, csak cseppet voltam kótyagos (ez a harmadik x után
megváltozott, ma már két üveg bor után másnap egész nap el vagyok cseszve és ezért haragszom is a természetre).
Böngésződni kezdtem a neten, mi minden történt a világban
míg én nem voltam képben és hamar felébredtem kómás állapotomból: aznap mondott
le Gyurcsány.
Ebédet kaptunk Michellék anyukájától később, aki
angoltanár és nagyon örült nekem, hogy gyakorolhatja valakivel a nyelvet.
Mondtam ok, csak izé...ég a pokol, hol a szóda? :)
Délután visszamentünk Prágába és megnéztük Európa
legnagyobb showját – Janisz szerint.
Az Orloj nevű csodára gondolt, ami Prága szívében van és
egy óramű akar lenni, amit még a középkorban tettek oda, a templom falára.
Minden órában, egészkor pár perces kis műsort ad elő,
bábjátékhoz hasonlítanám.
Egy igazi élmény :)
Aznap este viszont már korán lefeküdtem aludni, mert
vasárnap reggel indult a buszom Amszterdam felé.
Tele élményekkel és jókedvvel belevetettem magam a
talpra állásba, valami viszont megváltozott bennem: már nem tudtam olyan
optimistán tekinteni a jövőbe, mint másfél évvel korábban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése