Prága

Szeptember közepén hagytam el Sartit, Janisz és Michelle pár nappal korábban.

Rengeteget marháskodtunk és szerettünk együtt dolgozni: igazi kellemes kapcsolat alakult ki és megdumáltuk, kölcsönösen vendégül fogjuk látni egymást. Ők eljönnek majd Pestre pár napra és én leszek az idegenvezetőjük, illetve én is fogadva leszek majd Prágában, ahol ők tanulnak.

Később is kontaktban maradtunk, mikor pedig tervezgettem a visszatérést Hollandiába, akkor gondoltam ha lúd, akkor legyen hájas disznó és útba ejtem őket is. Ez nem igényelt nagy szervezést, Prágáig elvisz a Eurolines menetrend szerinti járata, onnan pedig pár nappal később tovább tudok menni az igazi cél felé.

Így is lett és március közepén kivettem egy ágyat az egyik prágai hostelben, ami a belváros szívében van.

Nem sokat tudtam arról a helyről addig, az egyik információm (ami nagyon szimpatikusnak tűnt) az volt, hogy a módszerváltás után a csehek kitalálták, hogy a nyugat-európai átlagember egyik hobbija a nyaralás: a németek, svédek, belgák, angolok évente egyszer-kétszer kimoccannak otthonról és felkeresnek valami szép helyet.

Igen ám, de a cocializmus alatt már bejárták Európa szerencsésebb felét, így már unják is, igénylik az új attrakciót. Tisztába tették hát gyorsan Prágát, felújították ahogy azt illik és teleszórták a nyugati médiát hirdetésekkel: gyere ide nyaralni, mert szép.

Azóta a prágai turizmus bevétele annyi, mint hazánk éves költségvetési hiánya...

Prága a Várból nézve

A Vár 

Janiszékkal másnapra beszéltem meg találkozót, előtte mászkálni kezdtem a városban és ezek a csehek tudnak valamit: felejthetetlen az a hely.

Hasonló kicsit Budapesthez abban az értelemben, hogy észak-dél irányban folyik a Moldva, a jobb partján, egy dombon áll a vár, a szembe oldal pedig laposabb, sík terület.

Sok a műemlék, szépek a hidak és nagyon jól esett a rosszul sikerült tél után a bimbózó tavaszban egy ilyen helyen lenni.

Az elvek fontosak és ragaszkodom is a sajátjaimhoz.

Egyikőjük pedig ugye az, hogy sose adom fel, illetve amit a fejembe veszek, azt végigcsinálom. A szabadságomból pedig nem engedek és tojok a konvenciókra: azt teszem, ami jól esik.

Ezért hagyott hidegen az összes barátom döbbenete: ezek után képes vagy nyaralni menni és nem minden fillért kuporgatva inkább a jövőd építeni?

Igen, mert a jövőm nem azon a száz eurón múlik, amit a cseheknél hagytam, hanem rajtam. Ezért jól kell lennem belül, hogy csinálni tudjak valami értelmeset majd áprilisban, mikor Amszterdamban fogok újra a nulláról berendezkedni.

Ebben segített a prágai tavaszom.

Első este egy helyi abc-be is betértem némi elemózsiáért és ha már ott voltam, megnéztem magamnak a híres sörüket. Állítólag nagyon finom és olcsó náluk a folyékony kenyér én pedig ugyan inkább boros vagyok, de a sört se öntöm ki a földre. :)

Meglepő élmény volt, hogy egy üveg Kozel náluk kb. 50 Ft-nak megfelelő koronába került.

A legkisebb sarki zöldségesnél is legalább nyolc – tízféle cseh sört kapni és egyik jobb, mint a másik.

Be is vásároltam és jól éreztem magam.

Másnap a főtéren találkoztunk, Janiszék ott vártak az egyik szökőkútnál.

Egész nap suliban voltak, a fárasztó előadások után pedig szeretnek kedvenc helyükön lazítani, de most én voltam a vendég, ezért oda mentünk, ahova én akartam. Én viszont nagy folklórmániás vagyok, szóval azt kértem tőlük, mutassanak meg egy tipikus helyi estét: mit szoktak csinálni ilyen keddi alkalmakon?

Biztos vagyok ebben? – kérdezett vissza Michelle.

Naná, szétnézni jöttem, nem mekis kaját enni. :)

El is vittek egy igazi, cseh kocsmába, ami egyben étterem is. Vagyis kaját is adnak.

Nagyon hangulatos, alagsori helység volt, ami régen borospince lehetett: boltívek és gigászi hordók kikopott helyei váltogatták egymást. Egy-egy ilyen több hektós hordó helyén alakítottak ki boxokat, kis faasztalokat padokkal.

A falak kötelező téglarakásúak és hihetetlen hangulatot kölcsönzött az egésznek a tökéletesen beállított megvilágítás.

Nagyon tetszett a hely és este hét magasságában még nem is volt tele. A srácok itt szerettek nyújtózni, beszélgetni és nagyokat enni – inni.

Vicces dolog ez a Közép-Kelet-Európa. Itt élünk mi, magyarok több, mint egy évezrede és körülvesznek minket a szláv népségek, akiknek a nyelvük ugye teljesen más, de ahogy észrevettem, néhány szokásunkban igenis van hasonlóság.

Persze mindez csak hevenyészett észrevétel, csupán megérzés, de sok lengyelt ismerek, szerb barátaim is vannak és a cseheknél szintén azt tapasztaltam, hogy bár egyikőnk se gazdag (mármint a nemzetek maguk), de ahol tudjuk megteremtjük annak a lehetőségét, hogy jól érezzük magunkat.

A hollandok például évszázadok óta tele vannak, de az a társadalom, kultúra szerintem sokkal szegényesebb, felületesebb, mint a mienk.

Mondják sokan, bölcs emberek, berendezkedések tudósai, hogy ha egy nép rá van kényszerítve akkor  kreatívabb lesz, hogy elviselhetőbbé tegye a mindennapjait, de ha mindene megvan, mi motiválja erre?

Hollandiában az átlagos ateista nem tud különbséget tenni a katolikus és a református egyház között. Kérdezz meg erről egy lengyelt.

Amszterdamban egyetlen holland éttermet sem találsz. Minden sarkon gyorsétterem, vagy argentin steakhouse áll (erre a mai napig nem jöttem rá, miért épp argentin, de több száz van belőlük a városban).

Prágában alig van meki.

Haarlemben elmentem párszor bulizni, de a holland srácoknál ez azt jelenti, hogy állnak egymás mellett, mint a heringek, mindenki kezében van egy sör és beszélgetnek, közben üvölt a zene.

Nézz meg egy magyar fesztivált.

Nem is beszélve a gasztronómiáról. Én vallom, hogy nézd meg, mit eszik egy nép és meglátod bennük a mélységet.

Természetesen nem lehet levenni egyikőjükről sem a keresztvizet, én csak a tapasztalataimat hasonlítom össze és ezért se tudtam soha letelepedni Hollandiában: nekem túl sekély az, ami ott van.

Ezzel együtt nagyon jól meg lehet ott élni, mifelénk viszont nehéz az élet.

Nekem szerencsém van: megtehettem, hogy hazajöttem és azt csinálom, amit akarok.

Na de ami miatt még belopta magát a szívembe Prága, az a kajájuk. Valami olyan finomat ettem ott, hogy azt elmondani nem lehet.

De le fogom írni a már párszor emlegetett kajás bejegyzésben, amit ma megejtek végre. :)

Mi, magyarok híresek vagyunk ugye pár dologról és ezek közül egyik az, hogy nálunk a legszebbek a lányok. Ez így is van (ez a másik oka, hogy hazajöttem :)).

Viszont minden tiszteletem mellett a helyzet az, hogy drága lányok, holtverseny van: a csehek ott toporognak mellettetek a dobogó felső fokán.

Örülök, hogy szemüveges vagyok, mert Prágában ki akart folyni a szemem az utca forgatagában.

Michelle is modellkedhetne, ha akarna: igaz, alacsony (160 cm lehet), de ez csak dob rajta. Szőke haj, zöldeskék szem, tripla D melltartó és gömbölyded formák, hogy Michelangelo is változtatna a nemi identitásán, ha látná.

És neki van egy nővére, aki Eva. Ő ugyanez, csak 175 cm magas, sötét hajú, szemű és orvos Lipcsében.

Még Sartin megismertem őt is és nagyon kedves teremtés.

Így éltek ők négyesben Eva vőlegényével egy albérletben, ahova második este invitáltak meg.

Vittem ajándékba aszútörkölyt, mert hát ők, a nagy és erős csehek, ők bírnak ám inni!

Van is alapanyag hozzá: sörök, becherovka stb..

Na de egy magyar fiatalember se maradhat szégyenben ilyen magas labda láttán, erre le kell csapni.

52 fokos pálinkát sikerült szerezni, elő is varázsoltam a két, fél literes üveget, mikor leültettek a nappaliban.

Öten bevertük, jót aludtunk utána mind.

Péntek reggel találkoztunk legközelebb, mikor is kocsiba szálltunk és mondták, elvisznek valami érdekes helyre.

Prostejov egy Debrecen méretű város olyan kétszáz kilométerre keletre Prágától (ami csehül Praha, erre az útjelző táblákból jöttem rá). Ők mind onnan származnak és hazamentek családozni, illetve azon a hétvégén volt a helyi mulatság: tavaszköszöntő bál.

Régi tradíció ez, mikor az emberek kiöltözve rúgnak be a művelődési központban. Egyben farsang is és aki akar beöltözhet.

Öltönyt nyilván nem vittem magammal, de Janisz adott egyet kölcsön, így hát mehettünk egy jót szórakozni.

Meg is történt, nekem sok emlékem nem maradt olyan tizenegy óra utánról, de ami tény, hogy akkoriban nem nagyon tudtam meginni húzóra egy felest. Nem tetszett a dolog a gigámnak, általában vissza akarta vezetni a pálinkát az orromon át a szabadba, ezért három centeseket szoktam inni.

Másnap mesélték, hogy húsz percig fűztem a pultos csajt (aki nem nagyon beszélt angolul), addig – addig, hogy rádumált, toljak le egy vizespohárnyi vodkát egy szuszra.

Mondják, sikerült, de én nem hiszem, bár a másnap alapján elképzelhető. :)

Reggel kilenc körül tértem magamhoz, hogy a padláson alszom. Lebotorkáltam a nappalijukba (Janiszék házában voltam) és igyekeztem összerakni valami történetfonal félét, de hamar feladtam.

Nagyon szerencsés másnapos vagyok egyébként, nem igazán szokott bajom lenni, csak akkor leszek dögrováson, ha keverem a tömény italokat, de ott nagyjából jól éreztem magam, csak cseppet voltam kótyagos (ez a harmadik x után megváltozott, ma már két üveg bor után másnap egész nap el vagyok cseszve és ezért haragszom is a természetre).

Böngésződni kezdtem a neten, mi minden történt a világban míg én nem voltam képben és hamar felébredtem kómás állapotomból: aznap mondott le Gyurcsány.

Ebédet kaptunk Michellék anyukájától később, aki angoltanár és nagyon örült nekem, hogy gyakorolhatja valakivel a nyelvet.

Mondtam ok, csak izé...ég a pokol, hol a szóda? :)

Délután visszamentünk Prágába és megnéztük Európa legnagyobb showját – Janisz szerint.

Az Orloj nevű csodára gondolt, ami Prága szívében van és egy óramű akar lenni, amit még a középkorban tettek oda, a templom falára.

Minden órában, egészkor pár perces kis műsort ad elő, bábjátékhoz hasonlítanám.

Egy igazi élmény :)

3,35

Aznap este viszont már korán lefeküdtem aludni, mert vasárnap reggel indult a buszom Amszterdam felé.

Tele élményekkel és jókedvvel belevetettem magam a talpra állásba, valami viszont megváltozott bennem: már nem tudtam olyan optimistán tekinteni a jövőbe, mint másfél évvel korábban.

Komorabb lett a világ és én is kezdtem kérgesedni, de ez csak jót tett a túlélési ösztönömnek, ami a harmadik turnusban alaposan próbára is lett téve...